2017. november8., szerda
The Tea Break Award
Bejegyezte: Baksa Beáta dátum: 23:19


"A Boldogságnak az a legnagyobb titka, hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal.  "

Elmondhatatlan öröm, és kiváncsiság kerített hatalmába, amikor Szeverényi Stella Aranka , a Ezerszín blog írója megtisztelt a The Tea Break Award - A Teaszünet Díjjal. Szeretném megköszönni, hogy gondolt rám, és megjutalmazott ezzel a kiváltságos díjjal. Számomra ez óriási megtiszteltetésnek minősül, mivel a Suttogó vihar című fanfiction-je iránt felettébb nagy rajongást érzek.

Hálásan köszönöm neked, Stella! <3 :*

A hagyomány értelmében (lent olvashatjátok majd a szabályokat) ilyenkor a Bloggerek kérdéseket tesznek fel, amelyeket díjazottjainknak meg kell válaszolniuk. Ime Stella 8 kérdése és válaszaim:


Van, hogy konkrét eseménykor vagy időpontban jobban szeretsz írni, mint általában (pl.: ha esik az eső; 21:09-kor; stb...)? Ha igen, mi ez, és miért?
Igazából mindig életérzéstől függ, nem kapcsolódik időponthoz, vagy időjáráshoz. Legalábbis, ha igen, én ezt még nem észleltem magamon. Sokkal inkább esemény szerűen kapom az ihletet. Pl: mikor szeretet teli pillanat ér, ha elárulnak (mindig önnmagamból, vagy a hozzám közelálló emberek érzelmeiből táplálkozom) temetés stb... Tudom, a legutóbbi példa elég morbid, de azt kell, hogy mondjam, elég sok versem született halálesetek kapcsán. Ha kiírhatom magamból a fájdalmam, az engem mélységesen megnyugtat. Olyan is előfordult már, hogy az álmaimból bizonyos részletek megfogták a fantáziám, ezért késztetést éreztem rá, hogy megörökítsem, és beleillesztettem a történetem egy morzsájába.
Ha például olvasok egy jó könyvet, általában mindig kedvet kapok az íráshoz! :P
Viszont az elmúlt néhány évben azt tapasztaltam, hogy ha nem vagyok eléggé kiegyensúlyozott, akkor nagyon könnyen álábbhagy a lelkesedésem az írás iránt. Az utóbbi időben rengeteget dolgozom, és ez mérföldekre le tudja lassítani az épp betervezett fejezetem megvalosulását. A kérdés miértjét nem tudom megválaszolni.

Van hobbid az írás mellett? Ha igen, akkor mi az, ha nincs, mit próbálnál ki szivesen?

Igen! :D Hobbiszinten elég sokoldalú egy teremtés vagyok. Kiskorom óta szeretek rajzolni, bár az az igazság, hogy nem vagyok a legtehetségesebb amatőr. Viszont jól érzem magam, miközben azt hiszem, hogy alkotok. :D
Szeretek online játékokkal időzni, bár mostanság nem igen akad rá időm. :(
Ha a hobbimról kérdeznek, egy picit mindig elfancsalodom, mert az éneklés volt a legnagyobb elfoglaltságom. Sajnos le kellett, hogy mondjak róla, és ez a mai napig rosszul érinti kicsiny lelkivilágom. A családom nem nézte jó szemmel a vágyamat az éneklés iránt, így soha nem tanulhattam énekiskolában.
Mielőtt külföldre jöttem volna dolgozni, megismerkedtem néhány kezdő rapper sráccal, akikkel a mai napig baráti kötelék kapcsol össze. Felkértek néhány közös dalra, aminek én a végtelenségig tudtam örülni. Ezáltal újjabb szenvedélynek vetettem magam alá, mégpedig a dalszövegírásnak. Nagyon élveztem azt a korszakot, hiszen a saját részemnek (már, amit énekeltem) magamnak írtam meg a szövegét. Mutatok is egy ilyen alkotást példaként, ha esetleg valakit érdekel. A refrénje egy versemből szülte dallá magát.



https://www.youtube.com/watch?v=bEYmCsfO61A

Ha választhatnék, hogy mit szeretnék kipróbálni, akkor nem utasítanám vissza egy zenekar énekesi posztját. Persze, ahhoz rengeteget kéne gyakorolnom, mert ahogy most állok, a tükrök is elkezdenének összetörni a szobámban, ha dalra fakadnék! :D



 Ha lehetne szuper- vagy varázserőd, mit választanád? Miért pont az és mire használnád?
Ha választási lehetőségem lenne, akkor polihisztor lennék! Feltalálnám minden gyógyíthatatlan betegségre az ellenszert. Tudnék tele portálni, és ezáltal bármire képes lennék. MUHAHAHA! :P
Egyébként  vámpír lennék. Ők gyorsan közlekednek, és szinte bármire képesek. Visszahoznám a halálból az embereket. Gyógyítanék a véremmel. Huha... Nagyon sok minden pörög a fejemben ez kapcsán. Rengeteget tudnék írni erről, de inkább  most állítom mute-ra magam (mindenki érdekében)! :D


 Az eddigi történetek közül, amiket olvastál (legyen az könyv, blogregény, bármi), melyik történet mely szereplője volt az, akivel a leginkább tudtál azonosulni, és miért?
  Mivel felettébb érzelmes ember vagyok, ezért hamar megtalálom a közös hangot azokban a művekben, amelyek hatást gyakorolnak rám. Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy épp ezért nem tudnék konkrét műalkotást kiemelni. Ha mélyebben szeretném magam beleásni ( és most kérek elnézést, ha eltérek a témától), akkor bizonyos  dalszövegek alkotóival tudnék a leginkább azonosulni. Szeretem meglátni a sorok mögötti személyiséget és azt, ahogy a megálmodója megformálja a szavakat, amelyek a leginkább jellemzik őt és a világnézeteit. Mindenképp szeretnék  bemutatni egy ilyen magyarországi énekest, akivel az eddigieknél a  legjobban együtt tudok azonosulni. Csak egy példát szeretnék ezzel a linkkel demonstrálni, hiszen bármely dalát linkelném, ugyan oly hatást érne el, mint ez a költeménye. Csodálatos érzések kavarognak bennem, hiszen ez egy igazán méltó művészi alkotás. Ne ítélkezzetek, és hallgassatok bele a dalaiba. Biztosítok minden irodalom kedvelő embert, hogy nem fogja megbánni az élményt.

                               https://www.youtube.com/watch?v=yJ4clowpjGY



 Mi alapján választottad a blogod/történeted címét?
A blogom megnevezése felettébb kacifántosra sikeredett. :D
Igaz, még gyerekcipőben jár a sztorim, de nagyjából már megvan az elképzelésem, hogyan is fognak lezajlani az események. A galaktikus utazás egy ismeretlen világba címet, azért adtam a történetemnek, mivel a hősnőnk, Nathalie az elméje segítségével szabadon átjárhat más világnak nevezett galaktikumokba. :P Ez már Spoilernek minősülhet, ezért nem ecsetelném tovább. :D
Őszintén bevallom, hogy így utólag egy kissé megbántam, hogy ilyen névvel illettem meg a művemet, mert ahogy magamat ismerem, könnyen előfordulhat, hogy más irányt vesz a cselekmény. Imádok improvizálni! :D




 Mit gondolsz, mitől lesz valaki jó író?
Véleményem szerint két fajtája van az írói társadalomnak. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik inkább hobbi szinten űzik ezt a mesterséget, a másik pedig komolyabban beleássa magát, és ezzel próbál megélhetést biztosítani magának. Személyiség függő. Valakinek a kezdetektől megadatott a tehetség az íráshoz, valaki viszont csak kedvet kap hozzá, hogy kipróbálja magát ebben az irányzatban is. Úgy hiszem, nem árt, ha tisztában vagyunk az alapokkal, és hogy legyen némi fogalmunk az irodalom elméletről. A műveltség fontos szerepet játszik ebben a szakmában, ezért elengedhetetlen a rendszeres olvasás, hogy bővüljön a szókincsünk tárállománya, hiszen mindig van hová fejlődni. Továbbá sok minden függ attól is, hogy milyen stílusban íródik az adott mű. Napjainkban hatalmas a konkurencia, ezért mérvadó, hogy önmagad add, és ne utánozz másokat. Épp ezért van jelentősége annak, hogy saját arculata legyen az irományodnak, amihez párosul egy jó adag képzelőerő.
Pontos állásfoglalásom nincs afelől, hogy mitől lesz valaki jó író. A fentebb említett példák csupán tanácsként szolgálnak. Kisregényt tudnék írni, de kiemeltem a számora legfontosabb tényezőket, amelyek szükségesek lehetnek.



 Melyik a kedvenc évszakod, és miért?
Minden szezonnak megvan a sajátos hangulata, de hozzám a tavasz áll a legközelebb. Ne is kérdezd miért, de számomra ez az évszak olyan, mint másnak az Újév (Mindenkinek meg van a maga bogara xd :D). Ilyenkor azt érzem, hogy egy kicsit újjászületik a lelkem. Mindent új lappal kezdhetek, és tele vagyok ötletekkel, energiával.



 Linkelj, ágyazz be egy zenét ehhez a kérdéshez válaszként, ami feldobja a napod! Ha kötődik hozzá valamilyen személyes emléked, amit szivesen megosztanád, akkor írd le!

https://www.youtube.com/watch?v=q5sOZN_-ruY

Kimondottan ehhez a zenéhez nincs személyes jellegű emlékem, viszont maga a dal megerősíti a hangulatomat. Nem csak azért, mert zseniálisan van megfogalmazva a mondanivalója, hanem maga az a katartikus élmény, amit az énekesnő nyújtani tud a csodálatos énekhangjával. Mivel orosz nyelvezetű a dal, ezért valószínűleg nem értitek, így elárulom, hogy a címe : Az én harcom.
Egyébként rengeteg kellemes emlékem van , amelyek bizonyos dalokhoz kapcsolódnak. Például, régebben  gyakran jártunk ki a barátaimmal az állomásunk melletti főtérre. Az egyik srác közülük nagyon tehetségesen gitározik. Letelepedtünk egy szabad ülőhelyre, és csoportosan élő koncertet adtunk esténként. Ő gitározott, én énekeltem. Adel-Someone like you slágerét szeretném kiemelni. Volt, hogy egy ismeretlen kisfiú odajött hozzánk és csokoládét ajándékozott nekem, mondván, hogy az anyukája küldte(Mivel alergiás vagyok a mogyoróra, a barátaim pusztították el). Később a kis drága anyukája is közelebb jött, és megkért, hogy énekeljem még egyszer el. Volt olyan is, hogy úgyszintén ezt a dalt énekeltem, és egy fiatal hölgyemény csatlakozott hozzánk, úgy, hogy közben a kislányát az ölében tartotta. Elmesélte nekem, hogy egy évvel ezelőtt hallotta, hogy ugyanezt a dalt adtuk elő, viszont akkor  még a pici babája a pocakjában volt. Iszonyatosan fantasztikus érzések kavarogtak bennem.
A The Cranberries  együttes Zombie című szerzeményét is elég sokszor adtuk elő. Olyankor a barátom mindig elmenekült valahová, mert az egész tér tőlünk-TŐLEM-zengett.




Mivel bevégeztem a kérdéseim, most rajtam a sor, hogy feltegyek újabb nyolcat  a díjzottjaimnak, melyekre természetesen válaszolniuk kell majd. :P

Kérdéseim:


1.) Mennyire vagy kritikus az alkotásaiddal kapcsolatban? Indokold meg!


2.) Kiváncsi volnék, hogyan kerültél közel az íráshoz, meséld el a körülményeket!


3.) Mi a véleményed az írói álnevekről? Ha magadnak választanál egyet, mi lenne az és miért?



4.) Mi volt a legviccesebb momentum az életedben, amire még 20év múlva is emlékezni fogsz? :D


5.) Ha ténylegesen megjelenne előtted egy gombakör és tudnád, hogy mi várna rád (talán örökre  el kéne szakadnod a családodtól, ismerőseidtől),  megtennéd, hogy átlépsz ezen a körön tudván a következményeket?


6.) Ki a kedvenc íród/írónőd és miért?


7.) A zenehallgatás segít az alkotási időszakban? Ha igen, akkor mit szoktál írás közben hallgatni?



8.) Általában kézi írást alkalmazol, vagy azonnal a klaviatúrád segítségével rögzíted a gondolataidat? Melyik folyamatot találod hasznosabbnak, és miért?



Díjazottjaim:


Butkai Vivien, Félvér című Fanfiction-jével szeretném megnyitni a  listám.
Elmondhatatlanul a szívemhez nőtt ez a történet. Egy nem mindennapi sztori, nem minennapi szereplőkkel. Mindig nagy lelkesedés ölel körbe, amikor látom, hogy van új rész. Az egész mű úgy csodálatos, ahogy van, reggeltől estig tudnám olvasni. Kimondhatatlanul tetszik a hangulata, valamint a humor, amely átszövi a cselekmény vonalát. A véres jelenetekről ne is beszéljek (már nem olyan szinten, hogy ne legyen élvezhető)... Izgalomdús, s egyben torkot összeszorítóan megható pillanatokat tud produkálni egyazon időben. Az írónő zseniálisan bánik a szavakkal, csodálatos szókinccsel rendelkezik. Türelmetlenül várom a folytatást, bár tudom, hogy mostanság kevesebb ideje van az írásra...Remélem, hogy minél hamarabb élvezhetem újra azt a csodát, amivel megfűszerezi a vasárnapjaimat (Régebben minden vasárnap új fejezettel lepte meg a rajongói táborát, köztük engem is)! :P <3


Az Új világom, Rowena Colon befejezett remekműve.
Bár ez a sztori már kiforrt, és befejezett, nagyon élveztem minden pillanatát.
Remélhetőleg a közeljövőben még olvashatok Rowenától hasonló irományt, hiszen egy borzasztóan tehetséges hölgyről van szó. Nagyon sajnálnám ha abbahagyná az írást. :* <3

Elengedhetetlen, hogy ne említsem meg Betti Tapolcsányi nevét és az ő Ahonnan minden indult című történetét, amely szintúgy befejezett, mint a fentebb említett alkotás!
Nagy meglepetés ért, amikor úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, de nem ám! Most szeretném mindenki nevében megköszönni ennek a kedves teremtésnek, aki hozzáteszem nagyszerűen ír, hogy megajándékozott minket  a második évaddal, ami úgyszintén izgalmasnak ígérkezik. Nagy bátorságra vall, hiszen nehézkes lehet tartani azt a színvonalat, amit a fanok már megszokhattak Bettitől.



A következő díjazottam pedig nem más, mint Renike Reni írói álnevén Hamilton Bridget és az ő Kristály hercegnő-je.
Bevallom őszintén, a történet megalkotója mára nagyon belopta magát az életembe. Rengeteg írását nyomon követem és mindegyiket ugyanúgy szeretem, viszont kénytelen voltam kimondottan egyet kiemelni. Miért is a Kristályhercegnő? Ez volt az első ff., amit elkezdtem olvasni. Aztán már rendszerré vált, hogy a delikvens kisasszony olyan érzelmeket gyümöszölt bele a sztorijába, hogy lehetetlen volt, nem a rajongójává válnom. Fordulatos, szenvedélyes, drámai, egyszerűen megunhatatlan!  Itt aztán nincs egy felesleges momentum sem! Mindig történik valami. Néha úgy érzem, hogy szivesen forgattatnék belőle egy sorozatot. Tűkön ülve várom a folytatást, a további izgalmakat!



Katalin Csák ihletéből született Dark Riven Girl.
Nagyon hálás vagyok az élményért, amit a sztorija által nyújtott. Különösen tetszik a stílus, ahogyan a szemszögeket bemutatja. Egy kis részlet sem hagyta el a figyelmét, mindent alaposan az olvasó tudtára ad. A cselekmény pedig bombasztikusan jó!


Jankovics Réka, a Lost Legency nevezetű alkotásával új távlatokat nyitott az eddigi Eldaryás ff. történelemben. Legalább is azok közül, amit eddig olvastam, bátran kijelenthetem, hogy  még nem találkoztam hasonlóval. Teljesen átformálta, a magáévá alkotta meg a tündérek világát. Nem csak a kitűnő fogalmazási kézségével rabolta el a lelkem (mert elrabolta), hanem a szereplőivel is, akik nagyon szerethetően lettek ábrázolva.





Aliz Szűcs-Warrior Soul
 Igaz, még csak két fejezet jelent meg a történetből, de engem már így is magával ragadott. Nagyon szeretném minél hamarabb látni a következő részeket.





Tudom, hogy Szeverényi Stella Aranka jelölt meg mint díjazottat, de egyszerűen nem tudok elmenni a tehetsége mellett. Késztetést érzek, sőt kötelességem, hogy megemlítsem a nevét és a  Suttogó vihar címen futó szerzeményét. Már akkor felfigyeltem erre a gyöngyszemre, amikor az írónő fantasztikus gyorsasággal ontotta magából a fejezeteket nap, mint nap.  Úgy hiszem Stella a legtermékenyebb szerző, abból a bizonyos körből, akit személy szerint megismerhettem. Kimondottan tetszik, hogy Valkyon szemével látatja velünk az események lezajlásait. Azért valljuk be, mint nők, nehézséget okozhat férfiszemszögből írni. A világért sem szeretnék spoilerezni, ezért nem megyek bele a részletekbe. Viszont, azt még elmondanám, hogy a sztori eszméletlenül eseménydús, tele  izgalmas pillanatokkal. Hihetetlenül élvezem minden sorát, hiszen olyan gyönyörű szókészlete van a tervezőjének, hogy itatja velünk a szavakat.

Végezetül pedig nem maradt más, mint a

Szabályok:
1.) Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjad, említsd meg és linkeld be a blogját! Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!

2.) Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!

3.) Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó Blogger tett fel!

4.) Jelöld meg azokat a Bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod!

+1.) Kívánj valami szépet az általad díjazott Bloggereknek!

Köszönöm mindannyiótoknak mindazt a csodálatos élményt, amit a blogjaitok történeteivel nyújottatok nekem! Kívánok ugyanilyen örömteli pillanatokat a számotokra is, valamint további szép estét! :* <3

5. Rész: Vérszomjas játék

Mivel nem volt hova visszavonulnom, Miiko azt javasolta, hogy határozatlan ideig a gyengélkedő szobában aludhatok. Már sötétedett, mégis szerettem volna tenni egy sétát odakinn, hogy elmélyüljek a gondolataimban. S mikor az ajtó kilincséhez nyúltam, valaki a másik oldalt határozott gyorsasággal tette meg ugyanazt a mozdulatot, így fellökve engem. A földön gubbasztva figyeltem a betolakodó alakját.

-Ne haragudj rám. Nagyon megütötted magad? – a nyuszi fülekkel rendelkező fiatal hölgyemény idegesen kapkodott a levegőben. Azt hiszem őt jobban megviselte az aprócska baleset, mint engem.
-Nyugodj meg. Nem történt semmi – próbáltam elűzni a szégyenérzetét, de azt hiszem kevesebb sikerrel jártam.
-Még be sem mutatkoztam... a nevem Ykhar – épp az ágyam szélére telepedtem le az információ hallottakor.
-Nagyon örvendek – udvariaskodtam. 
-Azért jöttem, hogy átadjak neked némi alvó ruhát, valamint Miiko megkért, hogy tájékoztassalak a holnapi gyakorlatoddal kapcsolatban – még biztosan frusztrált lehet, mert egy szusszanat alatt elhadarta a mondandóját.
-Mik a tervei velem? – próbáltam oldani a hangulatot kettőnk között.
-Holnap egész nap gyakorlaton leszel Nevra felelőssége alatt – kikerekedtek a szemeim. Csak pozitívan Nathalie! Minél hamarabb letudod azt az őrült fickót, annál jobb neked.
-Nagyszerű-tudatom alatt azért kissé nyugtalan voltam -Ykhar...Szerinted tehetek egy kisebb sétát odakinn? Vagy inkább maradjak itt?
-Szerintem nem kéne kockáztatnod. Majd fokozatosan bemutatjuk neked Eldaryát – mosolygott.
Valahogy nem túl biztató ez a tanácsszerűségnek elmondható fejlemény. Úgy érzem magam, mint egy kalitkába zárt kismadár. Csak egy kis időt töltöttem ezzel a nővel, és máris átragasztotta rám a negatív energiáit. Magam sem tudom, hogy mikor aludhattam el a bájos nyúl leány távozása után. Egy bizonyos. Már nem sok mindenre emlékszem. Valószínűleg azért, mert kifárasztottak az aznapi események sokaságai. Másnap jó hangulattal ébredeztem. Bár még ásítozni sem volt elég időm, az ajtó máris nyílani látszott. Ewelin nővér kezében egy tárcával közeledett felém, méghozzá ugyanaz volt a terítéken, mint tegnap délután: vajaskenyér. Hm... Nem baj lehetne rosszabb is. Legalább megosztják velem az élelmüket, és nem hagynak éhen.
-Miiko szerint még korai lenne együtt étkezned a többiekkel. Nekik is meg kell szokniuk a jelenlétedet - olyan gorombán nézett rám, mintha csak egy kolonc lennék a nyakán. Végül is nem hibáztatom. Minden joga meg van így vélekedni rólam. A reggeli elvégezte után, közöltem a nővérkével, hogy veszek egy gyors zuhanyt, és felkeresem Nevrát. Kicsit nehezemre esett megszokni a tükör mentes fülkét, ráadásul kendőt is elfelejtettem hozni magammal. Nincs mit tenni... Az alvóruhámat ismét magamra kaptam, hogy megszerezzem a kívánt alanyt, s könnyed léptekkel, lábújhegyre állva ugrabugrálni kezdtem a betegszoba felé. Ám menet közben Nevra vigyorgó pofájába kellett sandítanom, mivel elállta az utam.
-Tisztában vagy vele, hogy késésben vagy szépségem?
-Elfelejtettem kendőt kérni, és most épp próbálkozom a beszerzésével – nyeltem egy nagyot a magyarázkodás közben, mert egy cseppet sem szerettem volna konfliktushelyzetet kialakítani a jelenlegi parancsnokom és köztem.
-Maradj itt, azonnal hozom – szólt cinikus mosollyal az arcán, s már el is tűnt a látókörömből. Hogy micsoda? Hogy mit mondott? Hol marad a beszólás? Még fel sem tudtam fogni a furcsa viselkedését, szélfuvallattal a társaságában már kezében a törölközővel vigyorgott rám. Ezt meg hogy csinálta? Egy fél perc sem telt el azóta, hogy itt hagyott. Kezd felettébb gyanús lenni nekem ez a szituáció. Azt hiszem itt rajtam kívül mindenki rendelkezik különleges erővel.
-Á-Á! – tiltakozott a férfi, mikor a kendőért próbáltam nyúlni -Ezzel csak én száríthatlak meg!

-Te meg miről beszélsz idióta? – nem tudom visszafogni magam, ha állandóan kihoz a sodromból.
-Arról kedvesem, hogy ezt én szereztem, tehát csak nekem van jogomban hasznosítani – nyújtotta ki a nyelvét rám, majd közelebb lépett.
Esküszöm ez bolond! Nem tudtam fékezni magam, bárhogyan is próbáltam tördelni az ujjaimat, hogy megnyugodjak, egyszerűen szabadakarata lett a térdemnek, és ösztönösen tökön rúgtam, bár ügyeltem rá, hogy ne legyen túl nagy a lendület, még így is feljajdult.
-Így jár, aki lebecsüli az ellenfelét – röhögtem, majd a kendőt is magammal vittem.
-Hogy képzeli az a nőcsábász szemétláda, hogy így viselkedhet velem? – csapkodtam, miközben a hajamat vadul borzoltam a törölközővel. Még csak öt perc telt el a társaságában, máris ez történik. Nem tudom, hogy meddig bírom majd cérnával mellette, de ha szándékosan feladom ezt a kört, csak Ezarelt teszem vele boldoggá. Felkaptam magamra a tegnap kapott holmikart, majd megálltam az ajtó előtt, hogy kifújjam a gőzt, ami felgyülemlett bennem. Hajrá Nathalie! Meg tudod csinálni!
-Tudod, nem szokásom a haragtartás, ezért megbocsájtom az ellenem elkövetett merényleteidet – vidámkodott. Talán van benne egy kis rendesség is, mivel ezzel a kijelentésével elismerte, hogy hibázott.
-Csak szeretnék túl lenni ezen a gyakorlaton, jó lenne ha nem csesztetnél állandóan! – fogtam komolyra a szót.
-Csesztetni? – értetlenkedett. Nem ismerheti a szó jelentését. Ez óriási!
-Mindegy! Nem számít... Mi lesz a feladatom?
-Három különböző próbatétel elé állítalak majd. Én fogom eldönteni, hogy mennyire vagy alkalmas a csapatomba kerülni. - lehet, hogy túlzásba viszem, de az arca állasából cselszövést olvasok le. Pedig itt csak egy EMBERLÁNY vagyok, semmi több. Nincs jelvény, nincs őrs, az ő szabályai szerint kell hogy éljek. Fel kell hagynom a gyanakvási kényszerérzetemről, mielőtt ismételten bajba keverem magam.
-Nathalie! Most elkísérlek az Árnyék gárda edző részlegére. Gyere! Pattanj fel! – meggörbítette a hátát, hogy fel csimpaszkodjak rá. -Gyerünk! Nem harapok...egyellőre... – arcára pajkos mosoly telepedett. -Nem szeretném elkoptatni a gyönyörű lábaidat, s mint azt már észrevehetetted reggel is, én gyorsan közlekedek. - bátortalanul átkulcsoltam kezeimmel a nyakát. A karja sokkal vékonyabbnak bizonyult, mint a Valkyoné, bár szemmel láthatóan kiedzett az egész teste. Egek...miért végzek ilyen felméréseket? Megráztam a fejem, hogy észhez térítsem magam, de akaratom ellenére is elpirultam. Nevra pedig, mintha megérezte volna a zavartságomat, rám szegezte tekintetét, majd sunyi mozdulattal előre vetette azt.
-Kapaszkodj! Indulunk! – olyan lendülettel indultunk meg, hogy a fejemben nyomást éreztem, ilyen sebességnél otthon már megbüntették volna. Legszívesebben sikítottam volna olyan extázis élményben részesített, amikor az utolsó pillanatokban kerülte ki a fákat és egyéb akadályokat. Az utolsó ilyen akciójánál erősen belemarkoltam a vállába.
-Ha szeretnéd lassíthatok – hangja lágyan suhant el a fülem mögött. -De már megérkeztünk – hirtelen befékezett, én pedig le szédültem róla. Azt hittem nagyot fogok majd koppani, de Nevra időben elkapott, így a karjaiból néztem vele farkasszemet.
-Milyen vékony a tested – csodálkozott. Miért kell mindig ilyen helyzetekbe keverednem? Főleg ezzel a perverz szívtipróval!
-Azonnal engedj el, különben megismétlem a reggeli rugógyakorlatot – magam sem tudom, hogy miért lett hirtelen ilyen hisztérikus a reakcióm.
-Nyugalom! Csak segíteni akartam – magyarázkodott.
-Akkor kímélj meg a mocskos megjegyzéseidtől!
-Ne aggódj, szeretem a vadóc nőket! – Ezt el sem hiszem! Tényleg ezt merte mondani?
Szerettem volna bepancsolni neki egy óriásit a bal öklömmel, de mikor kirajzolódott előttem a tér, ahol álltunk, teljesen elkápráztatott a látvány.
Gyönyörű volt a környezet, ami befogadott, és bepillantást engedett kis lakóiból. Rengeteg színes, tarka-barka lény játszadozott a fűszállak sűrűjében.
-Aranyosak, ugye?
-Még soha nem láttam ilyen állatokat egész életem folyamán.
-Mert igazából nem azok, ők familiárisok. Azt hiszem Keró holnap akarja elvégeztetni veled a velük kapcsolatos tesztet. Mi koncentráljunk a sajátunkra – kaccsintott.
-Hiszen még azt sem tudom, hogy mit kell csináljak!
-Három állkristályt rejtettem el ezen a terepen. A feladatod az, hogy megtaláld őket. Készen állsz?
-Várj...még... – csiripeltem -Mennyi időm van megtalálni őket?
-Az időt én szabályozom, tehát véletlenszerűen zárom majd le. – Nagyszerű! Ezt nevezem én összeszedettségnek. Vajon mi lesz a következő lepése? Elszámol tízig? Pff...
-Sok sikert! – valószínűleg már magamra is hagyhatott, mivel a hangját visszhangozva hallottam csengeni a fák lombjai között. Még szerencse, hogy nagyapám megtanította, hogyan olvassam le a nyomokat a természet mélyében. Ha erre járt, úgyis megtalálom. Ha-ha-ha. Próbáltam energiát szívni a nap szikrázó fényéből, hogy elkezdjem a műveletet. Sétám közben belebotlottam egy törött faágba. Hmm... A fű is le van taposva. Gyerünk Nathalie, ha te lennél ennek az idióta szoknyapecérnek a helyében, hová rejtetted volna el? Egy hatalmas fa ékeskedett előttem, amelyet több száz évesnek saccolok. Szembe tűnt, hogy elfogytak a nyomok, nincs több kakukktojás a közelben! Itt kell lennie valahol. Arra gondoltam, hátha a fán, vagy körülötte dugta el. S lám, a törzsébe ágyazva meg is találtam. Ez gyerekjáték volt! Úgy éreztem mindenre képes vagyok, és enyém egész Eldarya, pedig a valóságban szimplán csak egy kavicsdarabot találtam meg.
-Hol van a következő? – kiáltottam. Természetesen tudtam, hogy nem kapok majd választ egy élettelen képződménytől, de valahogyan felkorbácsolta a hangulatomat. Minden olyan nyugodt volt körülöttem. Behunytam a szemem, és próbáltam koncentrálni a következő célpontra. Különös érzésem támadt, s mikor kinyitottam a szemem, egy kis familiáris dörgölődzött a lábamhoz. Tetőtől talpig rózsaszínű volt kék árnyalatokkal a farka végében. Szegénykém nyelve annyira hosszú, hogy már-már a földet súrolja lépkedései közben. Igazából, ha hasonlítgatnom kéne, és eltekintenék a színétől, akkor kiskutyának mondanám. A kis mancsát felém emelte, majd pajkosan játékba invitálhatott, mivel futásba lendült. Úgy tűnt azt akarja, hogy kövessem. Ez nem a legjobb ötlet, tekintve, hogy fontos feladatom van, de nem bírtam ellenállni a kis szőrmóknak.
-Azt akarod, hogy eltévedjek? – kérdeztem tőle, de urasága már nem foglalkozott velem, elkezdett ásni. Elfogott egy különös érzés, így lehajoltam, hogy segítsem a munkáját. Minél mélyebbre ástunk, annál jobban éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben ver. -Ilyen érzés lehet a szerelem – suttogtam, de már alig kaptam levegőt a pulzusom veszett zakatolásától.
-Megtaláltalak! – nevettem, majd letöröltem homlokomról a verejtéket.
Nagyon szerencsés vagyok háromból két darab már megvan. Szememmel vizslatni kezdtem őket, és nem bizonyultak egyformának. A második egyedhez megmagyarázhatatlan vonzódást éreztem. Különös...Viszont nincs időm morfondírozni a kilétén, mivel még van egy befejezetlen ügyem. Feltápászkodtam ülőhelyemről, hogy visszakerüljek a kiindulóponthoz. Úgy hiszem ott lesz a harmadik. Amilyen ostoba ez a Nevra, biztosan hamar előkelőkerítem. A kutyusszerű cimborámnak már időm sem volt megköszönni a segítségét, mivel szőrén szálán felszivárgott. Na mindegy! Majd legközelebb! Menet közben erőteljesen pásztáztam a tárgyat. Lehet, hogy őrültség, de mivan akkor, hogy ha kapcsolatban állok ezekkel a kristálydarabokkal, vagy Nevra bűvölte meg őket, hogy így érezzem, mivel ezek nem az eredeti darabkái? Már megint gyártom az elméleteimet, pedig megígértem magamnak, hogy leállok ezzel a tulajdonságommal. Csak hogy túl kíváncsi lettem, és lehet hogy ezáltal megtalálhatom a hiányzó láncszemet. Ha erősen koncentrálnék, talán megérezhetném, úgy mint az előbbit. Hm...Egy próbát mindenképp megér!
Gondolataimat a fa ágának reccsenése zavarta meg. Mielőtt felfoghattam volna mi folyik körülöttem, villámgyors sebességgel egy fekete árny zuhant a magasból egyenletes pontossággal elém.
-Remélem készen állsz a következő feladatra! – elképedtem, ahogy lassacskán felismertem Nevra alakját.
-Ezt meg hogy az ördögbe csináltad? – a szám még mindig tátott állapotban volt.
-Itt az ideje, hogy beavassalak – suttogta. A hideg is kirázott a viselkedésétől.
-Beavass? Ezt hogy érted? – hangom feltűnően remegett.
-A kilétemmel kapcsolatban – arcára kíméletlen komolyság telepedett, majd tett egy lépést felém.
-Vámpír vagyok – bizonyításképpen megvillantotta szemfogát, ami valóban hegyesnek bizonyult. Megdermedtem, és mivel nem tudtam, hogyan kéne reagálnom az elhangzottakra, hátrálni kezdtem, és óvatosan tolattam egy lépést, hogy kikerüljek a térfeléből.
-Most, hogy ezt megtudtad, bele is vághatunk a következő feladatba! – ördögi vigyor fonódott tekintetére. Megérezhette a félelmet a szememben.
-El kell, hogy bújj előlem Nathalie! Ha ügyesen kicselezel, akkor van esélyed a győzelemre. Viszont ha nem... – elhalkult.
-Ha nem? – nyeltem egy nagyot.
-Ha elkaplak, akkor megízlelem a benned áramló vért.
-Te teljesen hülyének nézel, ha azt hiszed, hogy csak úgy hagyom magam megkóstolni! – nevettem, ezzel palástolva a rémületet, amely kiült az arcomra. Ugye csak viccelt? Ugye nem gondolta komolyan?
-Hajrá! Akkor ne hagyd magad! – magabiztossága pánikszerűen hatott rám.
-Még előnyt is adok a számodra, hogy lásd nem vagyok annyira gonosz veled. Ahogy te mondanád, “elszámolok ötig”! 
-Hogy micsoda?
-Addig fuss, amíg van rá lehetőséged! – a pulzusom ki akart törni a bőrömből. Megfélemlítettek! Hová fussak? Merre menjek tovább? Semmit sem ismerek ezen a környéken. Nevra minden bizonnyal minden kődarabra emlékszik, mivel ez teljesmértékben az ő terepe.
-Öt – azonnal belekezdett a visszaszámlálásba.
-Négy – nem akartam megvárni, amíg a végére ér, ezért összeszedtem minden erőmet, és futásba lendültem. Nem tudok tisztán gondolkodni, rohanok, amerre csak látok...Szedd össze magad! Előbb vagy utóbb utol fog érni. Fel kell készüljek a küzdelemre. Semmiképp nem hagyhatom, hogy az életemre törjön.
Hirtelen neki csapódtam a mellettem árválkodó hatalmas fa törzsének. A következő másodpercben már jelentős fájdalmat éreztem a csuklómban, amelyet Nevra szorítása váltott ki.
-Nagyon jó illata van ám a vérednek – közelebb hajolva suttogta a fülembe, s ezzel még inkább megrémített.
-Eressz el! – kapálóztam, de mindhiába, erőfölényben esélyem sem volt a szabadulásra.
-Gyerünk! Mutasd meg nekem! Minél jobban tiltakozol, annál édesebb lesz az íze! – majd erőszakosan megfogta az államat, és buja pillantással a szemében, egyre közelebb hajolt az arcomhoz. Ki kell találnom valamit! Nem végezhetem be vámpír eledelként. 
-Nagypapa segíts! – sikítani kezdtem, ezért a vámpír szerzet a tenyerét rátapasztotta a számra. 
-Azt hiszed itt bárki is meghallja majd a segélykiáltásodat? - s miután a másik kezével is felszabadította a csuklómat ököllel vertem gyomorszájba, majd felrugaszkodtam a fa egyik ágára és onnét próbáltam lemérni a végső csapást! Ám ekkor nem várt esemény történt, kikapott a zsebéből egy üvegcsét, amit szétroppantott a tenyerével. A fiola tartalma ismeretlen volt a számomra. Mikor összetört, bíbor színű köd keletkezett. Ez nem lehet más, csak is csapda! S mire feljutott a tény, már késő volt. Belélegeztem. Amint észbe kaptam, ismét a vérszívó fogságában találtam magam.
-Nem is olyan rossz teljesítmény ez egy emberlánytól! – kacagott. -De elfelejtkeztél egy fontos tényezőről. Én gárda vezér vagyok. Nem olyan egyszerű engem kiiktatni. Így jár, aki lebecsüli az ellenfelét! -A ganaj! A saját szavaimat fordítja ellenem.
Egyik kezét hirtelen gyorsasággal neki csapta a fa törzsének a jobb vállam feletti részébe, majd a másik tenyerét a bal vállam felé mélyesztette. El akartam reflex szerűen ugrani a csapások elől, mert nem akartam a szabad prédájává válni. De mi történik? Nem birok mozogni? Az egész testem le van zsibbadva.
-Szeretnéd tudni, hogy mi volt az üvegcsében? – nevetett. -Bizonyára már tapasztalod is a hatását. – A szemét! A tudatomnál vagyok, a testem még sem engedelmeskedik nekem.
-Bizony! Bénító hatása van. Így végig nézheted, ahogy lassacskán kiszívom belőled az életet. – eközben, elfordította az arcomat, így szabad teret engedve magának a rituáléhoz.

Minél közelebb hajolt, annál inkább lüktetett a szívem és melegség áztatta át a testem minden porcikáját.
-Érzem, ahogy a véred áramlata egyre forróbb lesz kislány! Ettől még inkább szomjazom rád – az ujjait végig simította az ütőeremen, majd mámorittasan a nyelve hegyével végig csúsztatta rajta. Éreztem, hogy ezek lesznek az utolsó perceim. Minden porcikámmal kapaszkodni akarok az életemhez. Küzdeni szeretnék! Átkozottul félek! Érzem az érintését, és felfogok minden körülöttem zajló eseményt, még sem tudok tenni semmit a mozdulatlan testem most az ő akaratát teljesíti. Szemfogának élével megkarcolt. Nem fájt, a lelkemet mégis megsajgatta. Most szembesülök először ezzel az érzéssel. A belső kín gyötrelmesebb minden fizikai sérülésnél.
-Most aztán ténylegesen messzire mentél Nevra! Nem ezt beszéltük meg! – a távolból egy erőteljes férfihang csengte be a dobhártyámat. Annyira nagy volt bennem az adrenalin, hogy nem bírtam behatárolni a hang hordozóját.

4.Rész Sajtótájékoztató Eldarya módra

Úgy tűnik átrendezték a termet valóságos tárgyalószobává. Egy hosszúkás asztalnál ültek az engem bírálni készülő teremtmények. Szinte senkit sem ismertem fel közülük. Egy kissé megnyugtatott ez a jellegű felismerésem. A tag, aki ide küldött minden bizonnyal ismert engem, tehát nekem is tisztában kell lennem a kilétével. Különben nem akart volna eltűntetni a Föld felszínéről. Miiko egy lenge kézmozdulattal jelezte, hogy fáradjak közelebb, majd leültetett a bizarr kinézetű, magukat tündéreknek nevező társasággal szemben. 
 -Előszőr is, szeretném, ha bemutatkoznál nekünk. Tudni szeretnénk az idekerülésed okát – mondta, mindeközben szigorú pillantással próbált tekintélyt parancsolni maga körül. 
 -A nevem Nathalie Min Seo! Mint azt már sejthettétek, rendőr vagyok – a háttérből egy szerény füttyszó harsant fel. 
 -Legközelebb szeretném, ha engem bilincselnél meg, és nem Ezarelt – szólt Nevra, miközben az ujjait szívecske alakzatba formálta. 
 -Nevra! Viselkedj! – szólt Miiko, s közben a tenyerével homlokon csapta önmagát. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ennek az elvetemült kéjencnek a megjegyzését, bár legszívesebben arcon csaptam volna.
  -Meséld el az idekerülésed történéseit Nathalie – rondított bele Miiko a nem éppen kíméletes gondolataimba. 
 -Épp egy fontos ügyön dolgoztam, amikor ez történt. Terepen voltam a társaimmal, mindent nagyon jól megterveztünk. Én és a mellém kirendelt Caitlin ügynök beépültünk a tett helyiszínétől nem túl messze elterülő prostituált tanyába. Elrabolták a kolleginámat. Engem pedig váltságdíjként arra kényszerített a fickó, aki telefonon keresztül adta meg az utasításait, hogy menjek a parkba, ha szeretném élve viszontlátni a nőt. Természetesen eleget tettem a kérésének. Ami azután történt, arra nem számítottam.
  -Mi történt? – kérdezte meglepetten Valkyon. 
  -Csapdába csalt... – elmeséltem nekik a nyakláncos históriát. – Úgy sejtem az által a tárgyon keresztül kerültem ide. 
  -Mi lett a nyakékkel? – tette fel türelmetlenül a kérdést Miiko. 
  -Nem tudom. A szemem előtt foszlott hamuvá. Nem tudom megmagyarázni ésszerűen a látottakat. 
  -Azt mondod megsemmisült? – rekedt el Ezarel hangja. 
  -Igen! Így történt – nem hagyta, hogy bevégezzem a mondandómat, Miiko felé fordult. 
  -Tudod, hogy mit jelent ez Miiko? – az arca még sápadtabb lett, mint amikor elraboltam. 
  -Elmondanátok, hogy mi is értsük? – kiabálta a két szerzet felé a nőimádó Nevra.      Felháborodottnak tűnt a tekintete. Ezarel felállt, majd ellépett az asztalok mögül. Egyenesen felém vette az irányt. Mélyen a szemembe nézett, majd elfordította a fejét, és irányt változtatott. Végül Miiko mellett állapodott meg. 
  -Ez a nyaklánc egy régebbi kísérlet megbukott változata. Azért hoztuk létre, hogy átjárót biztosítsunk a Föld és Eldarya között. 
  -Hogy érted azt, hogy megbukott? – szólalt meg a tömegből egy számomra ismeretlen nő, akinek szó szerint nyúl fülei voltak. Hogy nem vettem őt észre eddig? Idegesnek látszott, mintha verejtékezne. 
  -A portál csak az odautat biztosítja. Ergo, ha ez az a nyaklánc, Nathalie nem tud hazajutni a világába, tekintve, hogy az eszköz arra kódolódott, hogy a feladata elvégeztével megsemmisüljön.  Mintha szíven ütöttek volna ezek a szavak. Alig kaptam levegőt. -Nem! Ugye csak viccelsz? Haza kell jutnom! Segítsetek! – s amint kimondtam ezt a szót, az ajkamhoz kaptam. Eddig még senkitől sem kértem segítséget fontos döntések meghozatalánál. -Rács mögé kell juttatnom azt a rohadékot! – gyűlölettől szikrázott a szemem. Annyi mindent meg kell még oldanom. És Caitlin?  Mi lehet vele? Vajon életben van még? Könnybe lábadt a szemem, mikor arra gondoltam, hogy ez az én hibám. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem vállunk szét egy percre sem. Nem vigyáztam rá... 
  -Nyugodj meg Nathalie! Még nem tudunk semmi pontosat mondani. 
  -De Miiko! – Ezarel hangja visszhangzott a teremben. -Te is tudod, hogy a nyakékek a tervrajzukkal együtt eltűntek még húsz évvel ezelőtt. 
  -Hogy mi? – képedtem el. 
  -Igen. Nem sokkal a leselejtezésük után ellopták őket – válaszolt a kitsune. - Még most is bánom a történteket. Nem volt semmi nyomunk ez ügyben. Túl sok intéznivalónk akadt akkoriban, ezért lezártuk a kutakodást. 
  -Értsétek meg, ha nem kerülök időben haza tragédiába fulladhat az nyomozásba fektetett energiám! Tudom, hogy nem vívtam ki a bizalmat a viselkedésemmel, de... 
  -Nem erről van szó Nathalie! Egyellőre nem tudunk hazaküldeni, és az sem biztos, hogy egyáltalán megvalósítható ez a jövőben – egy fikarcnyi kímélet nélkül közölte velem a nyers tényeket. 
  -Miiko! Még is mit akarsz kezdeni ezzel az emberlánnyal? – gúnyosan húzta el a száját Ezarel.   -Börtönbe semmiképp nem küldöm vissza. Nem látom értelmét. Azt javaslom Keroshane végeztesse el vele a gárdatesztet, hogy amíg itt van, legyen némi hasznunk is belőle. 
  -Hogy micsoda? – pattant fel Valkyon, Ezarel és Nevra egyszerre. -Ezt nem gondolhatod komolyan? 
  -Ha jól tudom, a döntéseket nem ti, hanem én hozom, úgyhogy törődjetek bele szépen, hogy ez az EMBERLÁNY valamelyikőtök csapatába bekerül majd! – gőgösen nézett a többiek felé, akik nem tűntek elég jó vitapartnernek, így szótlanul visszaültek a kiemelt helyeikre. -Még van egy aprócska részlet, ami nyugtalanít veled kapcsolatban Nathalie! 
  -Mi lenne az? – fokozatosan próbáltam megnyugtatni remegő térdeimet, s hogy elkerüljem a feltűnő rebegését, a tenyeremet kezdtem el masszírozni. 
   -Hogy kerülhettél át a portálon? Úgy tudom, hogy ez a szerkezet tündérekre volt szabályozva, tehát emberi lény nemigen használhatja, de te mégis átfértél rajta. 
  -Én nem tudhatom. Lehet, hogy a tolvaj, aki elvitte azóta módosított ezen a részleten. 
  -Logikusan hangzik, de nem elég meggyőző – ahogy ezt kimondta, elmosolyodtam egy pillanatra. -Mi olyan mulatságos? – érdeklődött a nő. 
  -Semmi különös, csak arra gondoltam, hogy a világomban nagyszerű nyomozó lehetne belőled. 
  -Ó...hát...köszönöm – pirult el. -Ezarel! Szeretném ha még ma elvégeztetnéd Nathalie-n a tündérség tesztjét. – Hogy micsodát? Ez meg miről beszél? 
  -Hogyan gondolhatod ezt Miiko? Mégis hogy lehetne ez a buta emberlány tündér? – Ezarel nagyon utálhat, ha ennyire ostobának néz. 
  -Biztosan változtattak a nyakék energia készletén! – érvelt végül az én elméletem igazán. 
  -Ne vitatkozz, hanem tedd amit mondtam! – még hallani lehetett egy ideig az elfszerzet mormogását, mígnem Miiko befejezettnek nyilvánította a tárgyalásomat. Sokkal rosszabb sorsra számítottam büntetés gyanánt, bármit is jelentsen a gárdatag szó itt Eldaryában. A gyűlés résztvevői nagyon hamar szétszéledtek. Csak én és Miiko maradtunk egyedül a teremben. 
  -Figyelj Nathalie... tudom, hogy ez most nehéz időszak lesz a számodra, de nem kesereghetsz egyfolytában a hazajutásod miatt! Mi megteszünk mindent, ami tőlünk telik, de neked is együtt kell működnöd velünk! 
  -Én tudom...de ez nem olyan egyszerű – makogtam, s mielőtt folytattuk volna a társalgást, egy érdekes fazon lépett be az ajtón. 
  -Ahogy azt megbeszéltük a gyűlésen, elvégeztetném Nathalie-val a gárda tesztet – rám nézett, majd elmosolyodott. -Ne haragudj Nathalie, bemutatkoznék neked. A nevem Keroshane – annyira elbűvölt ez a tündérfiú, hogy nem találtam a megfelelő szavakat. A fülecskéi emlékeztettek a labrador kölyökkutyáira, a fején pedig egy szarv ékeskedett. Az biztos, hogy ilyet még életemben nem láttam. Vajon megérinthetem? Észre sem vettem, hogy a gondolataimat a felszínre hoztam, az az Ó-betűre nyílt a szám, és szerényen a levegőben, úgy megsimiztem a szarvacskát, hogy hozzá sem értem. 
  -Ha szeretnéd megérinteni csak szólj – józanított ki képzelgésemből Keroshane, majd mire észbe kaptam, nyúlmódjára hátraugrottam. 
  -Én...sajnálom... – láttam, hogy halványrózsaszín pír ült ki hófehér arcára, s bár zavarban volt, mégis tovább mosolygott. Az én arcom valószínűleg a hajamnál is vörösebb lehetett. 
 A sokajtós terem területére érve azon agyaltam, hogy vajon hogyan is fogom megszokni ezt az egész környezetet a közösséggel együtt. Hiszen az itteni lények teljesen más látványt nyújtanak a számomra, mint amit az én világomba születve megismerhettem. Egy kacskaringós csigalépcső vezetett a Keroshane dolgozószobája, ami nem más volt mint az itteniek könyvtára. Elámulva bámészkodtam a hatalmas szobában elterülő óriási könyvespolc láttán. Rengeteg mennyiségű könyv pihent szemet gyönyörködtetően rendezett sorrendjében. Itt mindennek megvan a maga kiemelt helye. 
  -Foglalj helyet! – szólt a fiú kibillentve engem az ámulási fázisom csodálkozásából. Majd elővett egy nagy mappát, kiterítette maga elé, és hangosan felnevetett. -Ezen a nyelven aligha fogsz bármit is megérteni. – lehajolt, és pár másodpercig matatott a dolgai között. A hangokból ítélve egy fiókot húzhatott ki. Ezután egy üres lapot, és egy tollat nyomott a kezemben, amelynek a végéből galambtoll szerűségek emelkedtek ki, mivel rózsaszíne volt, ezért nem igazán hittem az eredetiségében. -Mielőtt el kezdenénk a tesztet, tudnod kell néhány fontos adatról a gárdákkal kapcsolatban – Úgy hiszem hosszú napnak nézek elébe. -Összesen 4 gárda van, ezekből te a három egyikébe kerülhetsz be. – kíváncsi vagyok melyik lehet az, amelyikhez esélyem sincs csatlakozni. -A gárdavezérekkel már találkoztál korábban, úgyhogy ők nem lesznek túlzottan idegenek a számodra – mosolygott. -Az első ilyen gárda az Obszidián. Mondjuk szerényen megjegyezném, hogy ebben a csoportban nincsenek nők. 
  -Hogy hogy? -kérdeztem, s közben azon agyaltam, hogy ez lehet az a csoportosulás a négy közül, amelyikben nincs helyem. 
  -Az Obszidián tagjai harcosok. Bátorság és erő jellemzi a őket. A veszélyesebb küldetésekre ők a legrátermettebbek. Kemény kiképzésen vesznek részt nap, mint nap. Kímélnünk kell az asszonyainkat az ilyen bevetésektől, de erről a problémáról majd máskor beszéljünk! – elhalkult, mintha elgondolkodott volna valamin. -Valkyon a vezérük – ahogy kimondta a nevét azonnal elpirultam, és talán meg is könnyebbülhettem egy kicsit. Legalább nem fogok túl sűrűn találkozni vele, ha már egyszer nőket nem fogadnak be. -A második gárda az Abszint nevet viseli. Alkimistákról van szó, akik a legkeményebben dolgoznak nap, mint nap. Fontos a számukra Eldarya növényzete, amelyekből hasznos főzeteket állítanak elő a tündérek, és a bajtársaink számára. 
  -Nagyon érdekes – lelkesedtem. 
  -Bizony! Viszont rengeteg tudással rendelkeznek, te pedig épphogy bekerültél a világunkba. Nálunk teljes mértékben eltérnek a növényfajok a Földétől. Drukkolok neked, de szerintem ide csekély az esélyed bekerülni – ilyen ürüggyel, akkor egyikőjükhöz sincs jogom társulni. -Minden évben több százan buknak el a vizsgán. Mondjuk Ezarel lehetne velük kíméletesebb is. 
   -Micsoda? – fuldokoltam a köhögéstől. Ezarel is gárdavezér? 
  -Természetesen. 
  -Kizárt, hogy az ő klikkjébe kerüljek! Inkább a halál! – még azt a szoknyapecér Nevrát is szívélyesebben fogadnám... Mínusz két gárda, úgy tűnik csak egy választási lehetőségem akad. Ez a munka amúgy is túl unalmas lenne a számomra. A küldetések viszont nagyon jól hangzanak. 
  -Nyugodj meg, lehet hogy elsőre nem túl szimpatikus a számodra, de valójában ő nagyon kedves és remek társaság. 
  -Képzelem... – motyogtam. 
  -Térjünk is rá a Harmadik, az az az Árnyék gárdára. Ez a csapat mondható a legszínesebbnek a többi közül. A feladatkörük több funkcióból is állhat, bár általában kémkedéssel foglalkoznak. 
  -Végre! Ez a gárda eddig hozzám a legtesthezállóbb – diadalmas mosolyra húztam az ajkamat. 
  -Szorítok neked, viszont az ő foglalkozásuk sem veszélytelen. Az erő, és a harctudás rájuk is jellemző. 
  -Nekem úgy tűnik, szerinted egyikbe sem vagyok való, javíts ki, ha tévednék! – görbítettem szemöldököm Keroshane felé, egy cseppet se leplezve a szemrehányásomat. 
  -Ne érts félre... – dadogott. -Én csak úgy értettem, hogy a számodra itt minden új, így ilyen formában nem lesz könnyű megszoknod a környezetet. 
  -Gyorsan tanulok! – adtam meg a kegyelemdöfést két szóba sűrítve. 
  -Egy biztos! Határozott egyéniség vagy, bármelyik gárda jól járna veled! – hízelgett. -Viszont térjünk is vissza a témához. Az Árnyék gárda vezére nem más, mint Nevra. 
 Minden lelkesedés, amit összegyűjtöttem, egy pillanat alatt összerezzentett. Mintha fekete fellegek képződtek volna körülöttem, hogy megkeserítsenek. Lehajtottam a fejem. Nem tudtam szóhoz jutni. Hogy lehet egy ilyen nagyszerű gárdának Nevra a vezetője? Az a perverz dög csak a bugyikra tud gondolni! Pedig annyira szerettem volna bekerülni a köreikbe! 
  -Nathalie! Minden rendben? 
  -Őszintén? – szememben cinikus fény villant fel.   -Persze! Mondd el nyugodtan, ha nyugtalanít valami. 
  -Szerintem a konyhába vonulok krumplit pucolni addig, amíg nem találtok módot a hazajutásomra – őrült nevetésbe torkollott felháborodásom. 
  -Tudom, hogy nem könnyű, de próbálj meg nem elhamarkodott döntéseket hozni. Lehet, hogy első körre nem túl szimpatikusak az itteniek a számodra, de idővel, ahogy megismered majd őket, hidd el, hogy megváltozik a véleményed.  Igaza lehet... Ki tudja mennyi ideig leszek idekárhozva. 
  -Megnyugodtál? Szeretném minél hamarabb elvégezni a rám szabott feladataimat. – türelmetlenkedve figyelte a reakciómat. 
  -Rendben van! Ne haragudj, nem akarlak hátráltatni! 
  -Köszönöm! – egy pillanat alatt visszazökkent a magyarázatba. -A Szikrázó gárda, az a csoportosulás, amelyik a már említett három gárdát szabályozza. Ide lehetetlen bekerülnöd tekintve, hogy nem tartozol közénk, de nem csak ez az egyetlen ok. 
 Akkor még sem az Obszidián gárda a tiltott gyümölcs. 
  -Miiko a vezetőnk és a nagy kristály őrzője is egyben. Remélem elég világos voltam, és megértetted a lényeget. 
 Körülbelül egy óráig tarthatott, míg minden kacifántos kérdésre válaszra talált általam. Megkért, hogy amíg összegzi a végeredményt, toborozzam össze a gárdavezéreket. Sokáig keresgéltem, amikor is Ezarelt pillantottam meg. A tény, hogy megfolytana egy kiskanál vízben, nem erősítette meg bennem eléggé a bátorságérzetem, hogy hozzászóljak. Így árnyékként követtem minden mozzanatát.  
  -Megmondanád, hogy miért somfordálsz a nyomomban? – nem tévedtem, a gondolataiban már valószínűleg kettéfűrészelt sorozatgyilkos módra. 
  -Khm...khm... – tétováztam. -Keroshane küldött, hogy szóljak nektek a teszt végeredményével kapcsolatban... 
  -Értem. Kezdhetted volna ezzel is! Pff...Visszamehetsz! Én szólok a többieknek. 
  -Köszönöm! – vigyorogtam. 
  -Nem miattad teszem, megnyugodhatsz! – meghúzta a szemöldökét, majd elsétált mellettem. Hogy ez mekkora egy bunkó paraszt! Értem én, hogy nem bántam túl kedvesen vele, de ez a viselkedés nem könnyíti meg a helyzetemet. Mikor mindenki megérkezett, Keroshane idegesen forgatta a szemeit. 
  -Nos, Kero! Melyik gárdába került a kisasszony? – ásítozott az itteniek parancsnoka. 
  -Az az igazság, hogy.... Nem értem mi történhetett...Már vagy háromszor is újra vizsgáltam....a szent kristályra mondom ilyen esettel még nem találkoztam...mind háromszor ugyanazt az eredményt kaptam. 
  -Az orákulum szerelmére Kero! A lényeget! Nem érek rá egész nap! – idegeskedett a nő, majd a pálcájával koppantott egyet a padlózaton. 
  -Azt még had mondjam el, hogy ennek 0,1% esélye volt, és eddig még senki sem kapott hasonló eredményt. 
  -Kibököd már végre haver kinek a gárdájába került ez a tüzes kis cicamica? – nyalogatta a szája szélét Nevra. 
  -Tudod kit cicamicázz! Grrr... – pattantam fel az ülőhelyemről. 
  -Nagyon szívesen megszelídítelek, ha végre valahára kettesben maradunk! – kacsintott felém az az átkozott pernahajder. 
  -Elég legyen már! Nevra! Hányszor kell meg kérjelek, hogy fékezd magad? – Miiko tenyerét kék tűzcsóva szerűség lengte körül. 
  -Mi az Isten? – kiáltottam, s közben hátráltam vagy két lépést. Miikonak feltűnt, hogy nem most kéne a kis mutatványaival lenyűgözni a teremben jelenlévőket, így megszüntette a képződményt. 
  -Oh. Sajnálom Nathalie. Elfelejtkeztem rólad. Neked ez még újdonság. 
  -Majd megszokja! – vigyorgott Ezarel. -A főnökasszony elég gyakran ideges. -Miiko nem túl kedves pillantást vetett az elfbarátunkra, majd felszólította Kerót, hogy közölje velünk a nyers tényeket. 
  -Nathalie mindhárom gárdába beleillik a teszt végeredménye szerint. – lehajtotta fejét. 
  -Sajnálom, ennél többet nem tudok mondani. 
  -Te meg ,miről beszélsz? – deformálódott el Ezarel arca. -Ez lehetetlen! – láttam, hogy mindenkit hasonló sokk ért a hallottak alapján. 
  -Mit jelent ez az egész? – türelmetlenkedtem. 
  -Azt, hogy a három gárda közül te választhatod meg, hogy hova kerülj!-szólt Kero. 
 Istenem! Árnyék gárda! Miért van ilyen ütődött kapitányod... – töprengtem. 
  -Ki van zárva! – sóhajtott Miiko. -Gyakorlati tesztet végeztetünk el vele! – ránézett a vezetőségre. -Ezután ti fogjátok elbírálni, hogy kihez is kerüljön ez a lány! 
  -Nagyszerű! – értetlen nyelven szitkozódhatott a kékség, mert egy büdös szót sem értettem az elhangzottakból. Legalább még negyedórán keresztül vitatkoztak a kitsunéval. Mindenki felháborodott. Úgy tűnik egyikőjüknek sem leszek a kedvence.

3. Fejezet: Szembesülés a valósággal

Nathali
A rémült arcokat tekintve sikeresnek bizonyult spontanitásom. Úgy tűnik a vér is megfagyott az ereikben a látottaktól. Kisebb hatásszünet után ismét ellenségeimre tekintettem, hogy lássam nem e akarnak újra tőrbe csalni.
-Jobb lesz, ha nem próbálkoztok felesleges mozdulatokkal!
-Mindent félre értesz! Hallgass meg minket! -szólt Ezarel. Hangjából  kétségbeesettség tükröződött. Biztosan ez egy újabb próbálkozás! Csak, hogy most nem dőlök be az intrikának!
-Hallgass el! Majd az őrsön, a kedvenc kihallgatószobámban magyarázkodhatsz! Ti pedig jól figyeljetek rám! Ha bárki is utánunk merészel jönni, a csinos Glock 17-es barátom végez a társatokkal!
Érthető voltam?
-Igen - sóhajtott Miiko tehetetlenül.
-Hagyod elfutni? - kérdezte tátott szájjal Nevra.
-Miután rádöbbent az igazságra, előbb vagy utóbb úgy is visszakerül közénk!  Nincs mit tenni.
-Igazad van! - törtem meg a párbeszédet kettejük között. -Visszajövök értetek, és mindannyiótokat a dutyiba juttatlak! A szavamat adom rá!
Elő kaptam a harmadik kedvenc játékszeremet, és magamhoz bilincseltem vele Ezarelt, hogy semmiképp ne tudjon megszökni előlem.
-Aucs! A szent kristály szerelmére! Mit művelsz? Ez fáj! - mérgelődött  Mr. maszkabálos uraság.
-Sajnos csak ez az egyetlen bilincs van nálam - őszintén nyugtalanít a tudat, hogy a többieket nem tudom leszerelni. Várjunk csak! Megvan!
-Hé! Te, ott! - mutatóujjamat Nevrára szegeztem - hozd ide azt, és kösd le az oszlopról a kötelet! - az oszlopon egy hosszú kötélcsík kínálta fel magát tálcán előttem. Több virágállvány is hozzá volt rögzítve. Nevra engedelmesen követte az utasításaimat. Megparancsoltam neki, hogy kötözze le a többieket vele.
-Engem nem akarsz lekötözni? Szeretem az erőszakot! - arcán látszódott, hogy valami mocskos dolgon jár az esze. Hogy tud ilyen szorult helyzetben is ilyeneken agyalni? Valami nincs rendben a taggal! Sőt,  az itt jelenlevők közül senki sem százas. Borsódzik a hátam ezektől az emberektől. Jobb lesz, ha minél hamarabb elhúzok innét.
- Nyugodj meg! Te sem maradsz ki a mókából! Ezarel! Most odasétálunk a barátodhoz, csak szép lassan - óvatos léptekkel Nevra felé vettük az irányt. A kékhajú szerzettel lekötöztettem azt a perverz idiótát, hogy ne tudja kimenekíteni bűnrészes társait.
-Most pedig mutasd meg a kijáratot! - Ezarel elindult a főajtó felé, én pedig félszemmel a többieket pásztáztam. Nem szeretnék meglepetéseket a célegyenes előtt. Mikor kiértünk a szabad levegőre, a lélegzetem is elállt. Odakinn hétágra sütött a nap, pedig December van. 
-Mi ez az egész? - kérdően utasítottam válaszra maskarás kísérőmet.
-Nem értem, mire akarsz kilyukadni! - felelt flegmán Ezarel.
-Mi az, hogy nem érted? Süt a nap! Semmi nyoma a télnek!
-Ez teljesen normális! Nálunk Négy évente köszönt be a tél - Ez meg miről beszél? Mielőtt bármit is válaszolhattam volna, megállt előttem. -Beszélnünk kell! Tudnod kell néhány fontos dologról - tekintete megkomorodott.
-Meghiszem azt! Majd a rendőrségen dalolni fogsz kismadár!
-Rendőrségen? Attól tartok, nem tudlak hazajuttatni, bármennyire is szeretném, hogy eltűnj! - felnevetett. Úgy tűnik itt mindenki az idegeimet akarja próbára tenni.
-Ne játssz velem! Azonnal mondd meg, hol vagyunk! New York ezen környéke egyáltalán nem ismerős a számomra - hangom egyre jobban  hangsúlyozta kétségbeesésemet. Pedig nem szabadna kimutatnom a gyengeségemet előtte. Ha csak egy pillanatra is nem figyelek oda, bármikor felhasználhatja ellenem. Erősnek kell mutatkoznom.
-Mit gondolsz, hol vagy? Pff... Ha végig hallgattál volna minket, megspóroltad volna az időnket és az energiánkat ilyen ostobaságoktól.
Ezt nem hiszem el! Még neki áll feljebb!
-Te teljesen bolondnak nézel engem? - meglöktem, hogy induljon -Még hogy meghallgassalak? Ha nem jövök el, már nem lennék az élők sorában! Tudom én nagyon jól, hogy elakartok tenni lábalól. Nem szeretnétek, hogy kitudódjon a bűnbarlangotok pontos helyszíne.
Ezrael felnevetett.-Ahahahhahah! ahhhhahhhhahhh! Az orákulum szerelmére! -kezdtem elveszíteni a türelmemet! -Emlékeztetnélek rá, hogy a fegyver még mindig az én kezemben van. Jobban teszed, ha nem gúnyolódsz tovább, mert bármikor golyót ereszthetek a fejedbe! Ahahahah! - diadalmas nevetéssel próbáltam revansot venni.
Mikor tovább haladtunk, rengeteg furcsa szerzettel találkoztunk. Úgy tűnik tényleg álarcosbálra készülnek. Egy cseppet sem csodálkoztam ezen emberek öltözékén. Hiszen ez a lényege az efféle ünnepségeknek. Egy kősziklához érve Ezarel sokkallóan köhintett, ideges arcvonalai elárulták belső vívódását. 
-Figyelj ide! Nem a Földön vagy, hanem Eldaryában. Eldarya nem ember, hanem tündér lakta világ. Nem tudjuk, hogy kerültél ide, de jobb, ha lenyugszol. Ez már nekem is sok! Éhes vagyok!
- Ahhahhah! Szerintem segítségre van szükséged. Ha ezt fogod a kapitányságon is vallani, nem úszod meg kék foltok nélkül, de  furcsa mód, passzolnának a jelenlegi öltözékedhez -bár én is éhes voltam, nem bírtam hallani a sétapartnerem korgó gyomrának folyamatos dallamát, már lassan koncertet adhatna belőle. Óvatosan elővettem a táskámból a Caitlintól kapott élelmet, majd Ezarel felé nyújtottam azt. Letelepedtünk egy kis szikla mögött, hogy a srác megehesse az étkét. 
-Köszönöm szépen - mondta, majd egyenként kiélvezte a bacon-ös chips szeleteket, csak úgy ropogtak a fogai között. Nem szeretem, bár olyan jóízűen ette, hogy jómagam is megkívántam tőle. 
-Még életemben nem ettem ehhez hasonlót. Hallottam, hogy a Földön rengeteg élelem van, sokféle ízben, de megtapasztalva nagyon irigy lettem az emberekre - úgy tűnik még mindig ragaszkodik a kis meséjéhez. Odaadtam neki az eperlét is, holott jómagam is borzasztóan szomjas voltam. Majd eszem és iszom eleget, ha haza értem.
-Pedig úgy láttam élelemből nem szenvedtek hiányt - próbáltam megcáfolni előző állításait.
-Nehogy azt hidd! Földjeink terméketlenek, ezért mindent beosztva, fejadagonként van kiszámolva az élelem.
-Ha a földjeitek terméketlenek, akkor miből származik az a rengeteg táplálék, amit a konyhátok raktárában láttam? - most megvagy picinyem! Remélem feladja végre, és véget vet a hazugságoknak.
-Mindent, amink van, tőletek szereztük be. Viszont erről nem vagyok hajlandó tovább beszélni, mivel te nem tartozol közénk, így ez az információ sem tartozik rád - A kis szemétláda! Mekkora frappáns válasz.
-Még egy dolgot árulj el nekem! Miféle ünnepség van ma, hogy mindenki beöltözött, ha jól tudom még nincs itt az ideje a farsangnak!
-Farsangnak? Mi ilyenek vagyunk! Már említettem az imént is, hogy nem emberek, hanem tündérek vagyunk.
-Azt akarod mondani, hogy a hajad színe természeteskék, valamint a füleid  valódiak? 
-Azt! - jött az egyenes válasz, amit magam sem értettem, hogyan tud ilyen könnyedén kimondani, hiszen a napnál is világosabb, hogy hazudik. Majd én megmutatom neki. 
-Teszteljük le! - hogy lebuktassam, közelebb hajoltam felé, és amilyen erősen csak tudtam, olyan erősen meghúzogattam a füleit. Elképedtem, hogy nem akar leesni az áll elf hallószerv, ezért még erősebben kezdtem cibálni.
-Aucsh! Miért teszed ezt?
-Mi az Isten? Mivel ragasztottad oda? -  hitetlenkedtem, s felfedeztem, hogy a kis kékség fülei megvörösödtek. Ez nem lehet igaz! Ez csak egy buta tréfa lehet, semmi más!
-Mit tettél a füleimmel? Nagyon érzékenyek! Nem szabad velük így bánni! -  sértődött meg.
-Nekem ebből elegem van! Tovább megyünk most azonnal - s mikor hirtelen felindultságból feláltam, megszédültem, és minden elsötétedett körülöttem. Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen. Éreztem, hogy forróság teríti be a csuklómat. Épp, hogy kinyitottam a szememet, arra lettem figyelmes, a magát vezérüknek nevező Miiko mesébe illő kék lánggal ketté bomlasztotta a bilincset a kezemről Annyira erőtlen voltam, hogy nem bírtam sokáig nyitva tartani a szememet. Álomszerűen csengedezett a fülemben cseverészésük.
-Miért nem szerelted le azonnal, nem értelek... - nem tudtam behatárolni a hang hordozóját.
-Ledöbbentem, hogy ennyire magabiztos, hogy volt elég mersze ezt megtenni velünk. Aztán már úgy voltam vele, hogy hagyom, had játszadozzon. Ígyis-úgyis ráeszmélt volna a valóságra, ha tesz egy kis sétát Eldaryában.
Eldaryában? Miért hajtogatja mindenki ugyanazt? Mégis igaz volna? Ha jobban belegondolok, nem hiszem, hogy egy eszméletlen ember előtt folytatnák a hazudozást. 
-Én nem értem...nem ér..em...értem... - gagyogtam erőtlenül.
-Semmi baj, majd mindent megtudsz, ha felépültél - szólt Miiko megértő hangstílusban. Nem tudtam eldönteni, hogy csak a jelenlegi állapotom miatt beszél ilyen kedvesen velem, vagy ténylegesen őszinték a szavai.
-Most már meg... én tudom...nehéz - hallottam az egybeolvadt szavakat némi kihagyással, majd a látásom után a hallásomat is elveszítettem.
Puha és kényelmes. Mi lehet ez? Még erőtlen a testem, de érzem, hogy biztonságban vagyok. Nehéz levegő vétellel lassacskán kinyitottam a szemem. Az út távolodik, s hangos lépések dobbanását hallani. Valaki a hátán cipel. Minden erőmet összeszedve megvizsgáltam hordozóm alakját, majd felpillantottam rá. Enyhe pír telepedett az arcomra szembesülésem tényével, mikor hozzásimultam Valkyon izmos karjához. Határozottan jó illata volt a testének. 
Felém fordította a tekintetét, majd elmosolyodott.
-Pihenj még egy kicsit - szólt lágy hangon a férfi. Bár jól esett a törődése, még sem értem miért lett hirtelen mindenki olyan kedves és figyelmes velem. Nem akartam ellenkezni, így úgy tettem, ahogy javasolta. 
-Biztosan álmodom. Ez nem a valóság - súgtam a férfi fülébe, majd lassan elszenderedtem.
       

                                      

                                *********
-Valószínűleg kevés táplálék hiányában legyengült a szervezete - ezekre a szavakra ébredeztem. Mivel nem kenyerem a hallgatózás, azonnal felegyenesedtem és kinyújtóztam egy hatalmas ásítás keretében. Ha álmodom, akkor ez egy irtózatosan hosszadalmas fajtája lehet. Önmagammal folytatott belső társalgásomat Miiko hangja zavarta meg.
-Végre felébredtél! Mondd csak, hogy érzed magad? - arcára  unalom ült.
-Sokkal jobban - válaszoltam nyeszlett hangon. Nem tudtam hová tenni ezt az egész szituációt.
-Nagyszerű! Hozatok neked élelmet, aztán keresek neked más ruhákat, mert ha ilyen formában fogsz megjelenni Nevra előtt, azért nem vállalok felelősséget. Ewelin, elkísér téged a közös zuhanyzókig - mutatott a mellette ácsorgó nővérre majd ha végeztél, valakit utánad küldök, hogy megtárgyaljuk az ügyed.
Jézusom! Ha tényleg minden szavuk igaz volt, akkor nagy bajban vagyok. Leütöttem Nevrát, meglincseltem Miikot es a társait, majd elraboltam Ezarelt. Biztosan dutyiba kerülök. Minden joguk meg van hozzá, hiszen én csak egy betolakodó vagyok az ő világukban. Rettenetesen kínos lenne a számomra rendőrként börtönbe kerülni. Természetesen bólogattam a róka fülű nőnek, aki még egyszer vetett rám egy nem túl bíztató pillantást, majd távozott.
Még időm sem volt összeszedni a gondolataimat, Ezarel lépett be az ajtón a kezében egy tálcával. Hűvös tekintettel mért végig rajtam. Hátborzongató érzés volt. Biztosan még pipa rám a fülhúzogatásos incidens miatt.
-Egyél! Nem mintha sürgetni szeretnélek, de a kristályteremben mindenki csak rád vár - ajaj...ha ölni lehetne szemmel, egy pillanat alatt végezne velem. Bátorság Nathali! Még nincs minden veszve!
-Figyelj csak... Nagyon sajnálom, hogy azt tettem a füleddel-próbáltam oldani a feszültséget közöttünk, de most már belátom, hogy nem volt a legjobb haditerv. Csak mégjobban feldühíthettem a téma felhozatalával, mert válaszra nyitotta száját, de ehelyett megharapta  idegesen az ajka szélét, majd faképnél hagyott. Huh biztosan a pokolba kíván. Nem tudom, hogyan tudnék együtt élni ezekkel a teremtményekkel. Ewelin ténylegesen elkísért a közös zuhanyzókig, bár őszintén kínos volt a csend kettőnk között. Szó nélkül átnyújtotta a ruhákat, amit Miiko a gyengélkedőbe küldött utánam, s azzal el is tüntette magát a közelemből. Ez hihetetlen! Ezek levegőbe sem néznek. Biztosan már körbejárta a hírem Eldaryát. Remek, most aztán mindenki utálni fog. Nem számít, valahogyan úgy is megoldom, hogy hazajussak. Mikor magamra kaptam  a ruhákat, ami egy kék pántos felsőből, és egy hozzá illő kisnadrágból ált, gyorsléptekkel a kijárat felé vettem az irányt. Igen ám, csak hogy nem figyeltem a lábam elé, és majdnem nekiütköztem Valkyonnak. Felnéztem rá, majd eszembe jutott, hogy ő hozott vissza, mégpedig nem mindennapi módon. Elszégyelltem magam, majd fejemet lehajtva jobbra léptem, mire ő is úgy tett, aztán balra. Próbáltuk kikerülni egymást, de valahogy mindketten újra, és újra ugyanabba az irányba óhajtottunk lépni. Zavarodottan megálltam.
-Sajnálom. Nem akartam útban lenni.
-Igazából érted jöttem, hogy elkísérjelek a kristályteremig - láttam rajta, hogy a számára is annyira  zavarba ejtő volt a keringősdi, mint amennyire az én egyénemnek is. 
-Még nem száradt meg a hajad úgy látom - húzta végig hosszúkás ujjait hajamon, majd mikor meglátta a vérvörös fejemet, azonnal lerántotta a kezét a buksimról. Ezután egy szót sem szóltunk egymáshoz. Jobb lesz kerülnöm az ibsét, ha nem akarok hasonló szituációba keveredni a jövőben, ha lesz egyáltalán bármilyen esélyem is életben maradni. Ekkor jutott fel, hogy hamarosan ítélkezni fognak felettem. Gombóccal a torkomban léptem át a küszöbét a tárgyalóteremnek, ahol minden kíváncsi szempár rám szegeződött.

Szereplők

Nathali

                                                                  Charlie

Kevin

                   

Caitlyn

Ezarel

Nevra

Valkyon

Leiftan

Keroshane

Miiko

Jamon

Króm

Ykhar

Alajea

Ewelin

Mery

Orákulum

Karenn

Maszkos férfi